Erősen összeszorítja csöpp kis száját az etetőszékben csücsülő kétéves Bori. Összeráncolt homlokkal, bizalmatlan tekintettel tartja szemmel a felé közeledő banánpépes kanalat. Ha édesanyja nem venné észre, hogy valami visszatartja kislányát az étel elfogadásától, előfordulhatna, hogy az evőeszköz tartalma a ruháján landolna. Újabb próbálkozásra Bori már a fejét is elfordítja.

A hároméves Pistin is különös “személyiségváltozást” észleltek szülei: a jó alvó kisfiút egy ideje lehetetlen ágyba könyörögni, ébren akar maradni, mint a felnőttek. A két és fél éves Norbi pedig állandóan provokálja szüleit. Az étkezőben beszélgető édesanyja és nagymamája legnagyobb döbbenetére átrepíti kedvenc játékát a szobán. Nem veszi fel a földről a kismackót, hanem elvigyorodik és vár. Engedékeny nagyikája újra a kezébe adja a játékot, a jelenet pedig megismétlődik. Anyja szigorúan rászól Norbira, aki a szülői regulától szabályos dührohamot kap. A hároméves Dominika is érdekesen viselkedik: hiába tud számos szót, csupán egyetlenegyet hajlandó  kimondani, igaz, azt szorgosan gyakorolja: “nem”.

Mi magyarázza a “kis pubertáskort”?
Semmi kétség, itt a szülőket rettegésben tartó dackorszak, amely általában a gyerekek kétéves korában köszönt be. A jó hír az, hogy a lurkók hároméves korukra “kinövik”. Addigra viszont a szülőket néhányszor őrületbe kergeti a “kis pubertáskorként”, illetve “első tekintélykrízisként” is emlegetett jelenség. A toporzékolást, visítást, hisztizést, kiabálást látszólag bármi kiválthatja: egy nem megfelelő színű nyalóka vagy a kedvenc játszótéri hinta, ami épp foglalt. A felnőttek számára gyakran érthtetlen okból kirobbanó heves reakciók az állandóság hiányára adott válaszok.
A hisztizés másik kiváltó oka sokkal logikusabb, így többnyire előre megjósolható.
Amikor a kicsik totyogni kezdenek, hirtelen minden érdekelni kezdi őket, szívesen indulnak felfedezőutakra, és mivel a kíváncsiság veszélyeket rejt magában, a szülők igyekeznek megtanítani csemetéiknek, hogy mit szabad és mit nem. Rendszerint akkor szólnak rá a gyerekre, amikor valamilyen tevékenységet veszélyesnek ítélnek. A totyisok így gyakran hallják azt a két szót, ami (saját érdekükben) korlátozza őket: „nem szabad”. A kisgyerek próbálgatná, hogy egyre ügyesebb mozdulataival mire képes, illetve tettei következményeire kíváncsi. Ezek az önállóság felé tett hosszú út első lépései. Érdemes szem előtt tartani, hogy a két-három éves gyerekeknek is van önálló akaratuk, így elképzeléseik, terveik, fantáziáik is, amelyek igazolásához meg kell valósítani azokat. Ilyenkor a felnőttek útban vannak a kicsinek, és mivel az “óriásokat” nem könnyű elmozdítani, a gyermekek heves dühkitöréssel vezetik le csalódottságukat.

Korlátok
Azzal, hogy a szülők mindezt tudatosítják magukban, még nem küzdik le a problémát: egy bármilyen helyzetben (akár a nyílt utcán vagy vendégségben) teli torokból üvöltő kisgyerek kínos helyzetbe hozhatja őket. Az anyukák és apukák fárasztó hétköznapjaik estéit sem szívesen töltik azzal, hogy gyermekük nekik feszülő ellenállását igyekezzenek letörni. Elkerülhetetlen a konfliktus? Bizonyos mértékben igen. A szülők – jó esetben – azért állítanak korlátokat, hogy a kicsit ne engedjék teljesen szabadjára, nem pedig azért, hogy saját életüket kellemesebbé tegyék. Ha engedjük, hogy bármit megtegyen, akkor a kicsi elveszítheti biztonságérzetét, ha viszont agyonkorlátozzuk, megsértjük önbizalmát és visszahúzódóvá, szégyellőssé, bátortalanná tesszük. A dackorszak kezelésében is alkalmazzuk a jól bevált arany középutat. Azaz csak azt tiltsuk meg, amit muszáj, de azt következetesen. A biztonságát érintő kérdésekben – hogy mit szabad megkóstolni, megfogni, lenyelni vagy kézbe venni – kötelességünk határozottan fellépni. Kártékony korlát viszont, ha például azért nem engedjük, hogy megpróbálja egyedül felhúzni a zokniját, bekötni a cipőfűzőjét, kinyitni a kulcsra zárt ajtót, mert azt gondoljuk, sokkal lassabban zajlana a felöltözés, az elindulás, illetve a hazaérkezés, mintha mi oldanánk meg ezeket a “feladatokat”. Hagyjuk, hadd érvényesüljön, legfeljebb kalkuláljuk úgy a programjainkat, hogy negyedórával később is ráérjünk elindulni. Mindig biztosítsuk a lurkót arról, ha nem megy neki a művelet, segítünk. Így bizonyítási vágya kielégül, elkeseredés helyett sikerélményben részesül. Mi is jól járunk, hiszen elkerüljük a hisztit.

Kezdődik a sírás-rívás
Amikor még nem lendül bele, néhány körmönfont trükkel visszafordíthatjuk a folyamatot. A cserelehetőség felajánlása többnyire sikeres stratégia. Ha a boltban csokit követel, akkor jelentsük ki határozottan: „Most nem kapsz, de otthon sütünk túrótortát. Te díszítheted fel gyümölcsökkel”. Ha ez nem válik be, marad a figyelemelterelő hadművelet. Ha a játszótéren történt valami másképp, mint ahogy előre elképzelte, például “teltház” van a homokozóban, hívjuk fel a figyelmét a libikókára vagy a hintára.
Kiabálni vele, fenyegetni, megzsarolni, verni, vízzel nyakon önteni, más középkori nevelési eszközt alkalmazni nem szabad. A hiszti teljes figyelmen kívül hagyása – tombolja ki magát egyedül – elsőre logikus lépésnek tűnik, azonban nem ajánlott alkalmazni, hiszen megijesztjük, ha érzelmi bizonytalanságában magára hagyjuk.
A kisgyereknek tudnia kell, hogy szüleire minden helyzetben számíthat, hogy hisztijei ellenére szeretik családtagjai.

Légzéskimaradás – affektív apnoé
Ijesztő „mutatvány”, amelyre a gyerekek 5 százaléka képes: indulataival való küzdelem, görcsös sírás közben elakad a lélegzése, néhány másodpercre elájul, arca elkékül, ritkábban elsápad. Mivel a gyerek erőlködés közben nem vesz levegőt, oxigénhiányos állapotba kerül, amely a fenti tüneteket okozza, de a gyorsan beinduló reflexes légzés visszaállítja a normálállapotot.
Az ijesztő – de az esetek többségében ártalmatlan, egészségkárosodással nem járó – tünetegyüttest a szakemberek érzelmi alapú légzéskimaradásnak, idegen szóval affektív apnoé-nak nevezik. Ha gyermeküknél tapasztalják a tüneteket, mégis érdemes orvoshoz fordulni, ugyanis az affektív apnoé-t csak a “kórelőzmény” ismeretében és EKG-lelet birtokában lehet elkülöníteni egy speciális szívritmuszavart okozó rendellenességtől.

 

Bánky Bea

Forrás: eBaby Babaáruház